Művek és művészek

logón             

Baranyai Márta

 1962-ben született Budapesten. Gyermekkora óta foglalkozik művészetekkel. A rajz és festészet mellett tanult könyvrestaurálást, kerámiakészítést. Iskolái elvégzése után több magyarországi városban élve különböző tevékenységeket folytatott: tervezett játékokat, csomagolás grafikákat és filmplakátokat, dolgozott keramikusként. Előszeretettel vállalja portrék-, reprodukciók festését.

Mindezek mellett kidolgozott egy speciális technikát is, mellyel parafa-hordozó felületre különleges hatású olajfestményeit készíti.

 Néhány szó a parafáról

A parafa használatának hagyománya évszázadokra nyúlik vissza. A paratölgy a mediterrán medence egyes területein honos, különleges fafajta. Kérgét kilencévenként lehántják: ezt az anyagot nevezzük parafának. A kéreghántás a paratölgynek semmilyen károsodást nem okoz, így a fa életben marad akár 180-200 évig.

A parafát számos területen hasznosítják. Leglátványosabb módon, belső burkolatként, immár kétszáz éve alkalmazzák. Magyarországon is hosszú ideje, számtalan formában használják fel ezt a sokoldalú anyagot.

Baranyai Márta az ipari-háztartási felhasználás területéről több mint öt éves kísérletező, fejlesztő munka eredményeként mentette át a képzőművészet világába, hordozó felületként. Ez merőben újszerű elgondolás!

A parafa lyukacsos textúrája által gyönyörű rusztikus hatás, különleges finom tónusok és színek nyerhetők. Képeinél ezt a tulajdonságát kőszerű felületek megjelenítésére használta, őskori barlangfestmények, sziklarajzok, kőtöredékek látványának érzetét keltve.

Munkái egyik fő motívuma a ló, mely az emberi testtel együtt a képzőművészeti alkotások örök témája ősidők óta. Festményein a lovakat individuumként – embertől és környezetétől függetlenül – kötelékektől, szerszámoktól mentesen felszabadultan, belső világukat, érzelmeiket felszínre hozva örökíti meg. Nem a vadság, szilaj erő, az izmok feszülése hangsúlyozódik, hanem a finom vonalak, a lovak külső és belső harmóniájának megjelenítése. Itt is felfedezhető néhány munkán a barlangfestmények kőtöredékeit idéző hangulat, és színvilág.

A parafára készült festmények színvilága nem élénk, nem erőteljes. Visszafogottságuk harmonizál a parafa anyagának természetes színével, a natúr vászonkerettel, a képek témájával, hangulatával. Ezért jellemző a meleg vörösesbarnák, okkerek használata, illetve – hidegebb árnyalatoknál – a földszínekhez közelítő mohazöld, szürkéskék, stb.

A művésznő parafa-festményeivel megjelent 2004. májusában a Magyar Feltalálók Egyesülete által szervezett GENIUS – EUROPE c. nemzetközi kiállításon, és GENIUS díjat nyert.                         

      

 Baranyai Márta Feri 085

 

Baranyai Márta

Baranyai Márta

 

Baranyai Márta

 

 

 

Baranyai Márta

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 Bernhardt Mária

 A művésznő nem szereti, ha róla írnak, így álljon itt bemutatás helyett művészi ars poetica-ja:

„A magam izmusoktól mentes naturalista képeimmel könnyebb és nehezebb is a dolgom. Könnyebb, mert nem kell érthetetlen zagyvaságokat kitalálnom, ha egyébre nem szól a képességem, nehezebb, mert a ló korrekt ábrázolása alapos felkészültséget (tudnom is kell, hogy mit látok) és türelmes „iparos” munkát kíván, azontúl, hogy a törekvés valami művészileg is értékelhető produktumra irányul.

Kiállításunkon a festőnőnek 7 db giclée technikával készült zárt sorozatú nyomata szerepelt.

739-00134

 

 

 

 

Darnotzy Ferenc

Telkiben él és alkot. Nem tanulta a képzőművészetet, de már régóta szívesen rajzol, farag, foglalkozik mindenféle kézműves technikákkal. Ügyes kezű emberként ragadott ecsetet, így készültek amatőr festményei.

Tájképeket, csendéleteket festett eddig jobbára, a lovakkal most kezd ismerkedni. Többnyire olajfestékkel dolgozik, de szeret kísérletezni különböző anyagokkal, technikákkal és témákkal egyaránt. Üveggravír másolatokat és képeket is szívesen készít. Mindezt főként a saját maga örömére teszi, ha ez másoknak is tetszik, az megsokszorozza számára az élményt. Szereti a természetes anyagokat, motívumokat, mert ez a közeg jelenti számára az élhető valóságot

Darnotzy Ferenc

Darnotzy Ferenc Darnotzy Ferenc
Darnotzy Ferenc

 

 

Demcsák Dóra Vanda

Demcsák Dóra Vanda a Magyar Képzőművészeti Egyetem végzős szobrász-hallgatója. A lovakhoz való kötődése gyerekkora óta igen erős. Élete meghatározó szereplői voltak mindig is. Évekig lovagolt a Nemzeti Lovardában, részt vett alföldi lovastúrákban, jelenleg pedig munkáiban igyekszik hozzájuk fűződő érzelmeit a maga absztraháló formanyelvével kifejezni.

Demcsák Vanda

Demcsák Vanda 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Dusza Tibor

1961-ben született Miskolcon. A kazincbarcikai Izsó Miklós Képzőművészeti Körben alkotott. Tanulmányait a nyíregyházi Tanárképző Főiskola rajz szakán folytatta.
Mesterei: Bényi Árpád, Valkovics Zoltán debreceni festőművészek. A művész munkásságát kellemes tájak, pasztellszínek, békebeli hangulat, számos hazai és külföldi kiállítás fémjelezi. A nyugodt békés tájképek, csendéletek mellett visszatérő témák, a budapesti, velencei, szentendrei utcarészletek. Munkái megtalálhatóak a hazai és külföldi magángyűjteményekben Kanadától Japánig.

 Dusza Tibor

 

 

Gál Ildikó

 Több éve szenvedélyes hódolója a lovak világának, s mindig is szeretett egy-egy pillanatot papírra vetni vagy fényképen megörökíteni. “Művészi vénáját” a rajzolás terén nagyapjától és édesanyjától örökölte, bár egyikük sem foglalkozott soha a művészettel, rajzolással vagy festészettel.

2003 óta foglalkozik fotózással. Először csak ismerőseiről készített fényképet edzéseken, díjugrató versenyeken, majd az ő javaslatukra kezdte el fényképezni a versenyzőket. A fotózás nemcsak “munkát”, hanem kikapcsolódást is jelent számára a dolgos munkanapok után.

Az utóbbi időben a fotók mellett lovakról készített kiváló grafikái is gazdagítják repertoárját.

   Gál Ildikó

 

 

 

 Gerendély Ágnes

 Gerendély Ágnes 1954-ben született Budapesten, Csillaghegyen, öt percre a Dunától. A rajzolás már pici gyermekként is az egyik kedvenc időtöltése volt, s ez a mai napig így van.

Az Árpád Gimnáziumban a kiváló Balog Jenő tanár úrtól sajátíthatta el a rajzolás alapjait. A főiskolai felvételire a Korga György festőművész által vezetett Dési Huber Körben készülhetett. Sokáig “csak” rajzolt, festeni később, Szegeden a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán, Pataki Ferenc és Cs. Pataj Mihály művésztanárok vezetésével kezdett.

A Képzőművészeti Egyetemen Bráda Tibor festőművész osztályában fejleszthette forma és színérzékét.

Szereti a természetet és az állatokat, szívesen választja képei témájának bármelyiket, de az állatábrázolás áll személyiségéhez legközelebb. Az állatok lelkének szépségét igyekszik visszaadni művein.

Törekszik a szép meglátására az élet minden pillanatában és ezt az érzést kívánja átadni másoknak is alkotásain keresztül.

Lovas képein is az állatok és az élet szeretete tükröződik.

Szívesen fest megrendelésre, az állatokat általában fotó után festi, sajnos ritkán adódik lehetőség a személyes találkozásra. A festményeit nagyon élethűen, aprólékosan dolgozza ki, a nézők mindig kiemelik, hogy “nagyon élők, szinte leugranak a vászonról”. Ez is a céljuk, hogy éljenek, hiszen minden élőlénynek egyedi karaktere van, ez az állatokra is igaz, nemcsak az emberekre. Ezt igyekszik  visszaadni a képein.

Számtalan egyéni és csoportos kiállításon vett és vesz részt Magyarországon, Svédországban, USA-ban, Svájcban, Puerto Ricoban. Festményei megtalálhatók számos magángyűjteményben, többek között Magyarországon, Svédországban, Svájcban, Németországban, Belgiumban, Ausztriában, USA-ban, Dél-Afrikai Köztársaságban, Puerto Ricoban.

Hosszabb ideig élt Svédországban és Puerto Ricoban, ahol tanult, dolgozott és főleg festett.

Tagja a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének és a Magyar Restaurátor Kamarának.

 Jelenleg Budakalászon él és alkot, családjával és három kutyájával.

Gerendély ÁgnesGerendély Ágnes

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Gyükér Zsófia

1991-ben született Miskolcon, 2010 óta Kistarcsán él. Egész kiskorától a rajzolás tölti ki az életét. Kedvenc eszköze az akvarellceruza, pasztellal vegyítve, de nagyon szereti a grafitot is. Leginkább lovakat rajzol, de gyakran portrékat, csendéleteket is, bármit, ami megragadja. Emellett gyermekeknek készít könyveket, kiadványokat, pl. a „Lóbarátok” képregénysorozatot vagy a „Játssz a múltban” történelmi foglalkoztatókönyv-sorozatot.

Gyükér ZsófiaGyükér ZsófiaGyükér Zsófia

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hajdú Krisztina

 A lovak és kutyák egyik legnevesebb magyar fotósa.

Egy ember akkor tudja legjobban végezni munkáját, ha azt szívvel-lélekkel teszi. Különösen igaz ez minden olyan tevékenységre, ami állatokkal kapcsolatos. Tökéletesen ismerni kell őket, velük élni, érezni minden gondolatukat még akkor is, ha nem mindig tudják olyan „beszédesen” kifejezni érzéseiket, mint embertársaink.

Az állatok szeretete persze kevés, magas szintű szakmai tudás nélkül mindez hiábavaló. Hajdú Krisztina fotóit e kettő alakítja.

Hajdú Krisztina 1992 óta foglalkozik fényképészettel, hivatásszerűen 1994-től. A Népszabadságnál töltött gyakorlata után, a Práter utcai Fényképész Szakiskola majd az Iparművészeti Egyetem következett. Olyan neves szakemberektől tanulhatott és olyanokkal dolgozott együtt, mint Rédei Ferenc, Teknős Miklós, Szabó Barnabás és Szalay Zoltán.

A lovassportok közül szinte minden szakágban gyönyörködhetünk képeiben.

2000-től rendszeresen dolgozik magyar és nemzetközi lovas újságoknak. Többek között a  Lovasfutárban, Lovas Nemzetben, Lovas Életben, 2002 óta pedig a német Araber Jornalban és a Reiter Revueben, valamint svéd szaklapokban láthatjuk fotóit.

Hajdú Krisztina Luca 338

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

lovasgrafika.hu

Barkóczi József

 1959-ben született Budapesten. A Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola kerámia szakának elvégzése után az egri Tanárképző Főiskolán rajztanári diplomát szerzett.

Tanulmányait Szkok Iván festőművész műtermében folytatta. A Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének, a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségének tagja.

Az 1980-as években csoportos és egyéni kiállításokon ironikus, szatirikus munkákkal, bábokkal, textiltervekkel, gyakran politikai utalásokkal átszőtt applikációkkal, plasztikákkal, festményekkel szerepelt.

Közel húsz év önkéntes visszavonulás után 2010-ben újra „kopogtatott a kiállító művészek ajtaján”.

Erről így vall: „Amit megőriztem magamban, az a kíváncsiság az emberek gyakran maszk, álarc mögé bújtatott jelleme iránt. Kortárs filmeket nézve, színházban vagy a „NAGY” életben egyre többször érzem hiányát az igazi nagybetűs jellemnek, egyéniségnek, a megkülönböztethető karakternek. Ezért rajzolok mentve, amíg még menthető karaktereket, arc-sorsokat, lélek-krokikat.

Ami új bennem, az egyre erősödő igény a harmónia iránt. Egy értékvesztett világban, ahol a hangos, a durva, a rút, a gagyi egyre nagyobb teret nyer és így háttérbe szorítja mindazt, ami szép és értékes.

Számomra belső késztetés, hogy ezt a folyamatot – bár megállítani nem tudom – saját eszközeimmel késleltessem. Ehhez a munkához hívom segítségül a természet csodálatos ajándékát, a lovat. A kezdő bizonytalan lépéseknél bátorítást, bíztató szavakat a magyar lovas élet kiemelkedő szereplőitől a Lázár- illetve a Dallos családtól kaptam.

Az igazi változást, hogy számomra a lovak rajzolása házi feladatból feladattá vált, Gabriele Boiselle fotóművésznek köszönhetem. Az ő lovas fotóalbumait lapozva egy más világ vendége lettem, ahol az erő, a szépség és a jellem, a harmónia megérinthetővé válik. Ezúton is köszönöm a segítőimnek.”

 Kiállításunkon „Lovas portrék” címen szerepeltek grafikái

 

lovasgrafika.hu

Buruncz Anikó

dtp specialista, webdizájner, fotós.

Az elmúlt években a lótenyésztéssel kapcsolatos teendői során és nemzetközi lovas szakkiállításokon való részvétellel, – a lovasok világát közelebbről megismerve – egyre többször irányult figyelme a lovakkal kapcsolatos kiadványok és grafikák felé.

Ekkor fogalmazódott meg a “Lovasgrafika” ötlete. Megvalósulása Barkóczi József képzőművésszel való találkozásuknak köszönhető. Közösen vállalt feladatuk figyelmét egyre inkább a védelem alatt álló magyar lófajták felé fordította. Céljuk a Magyarországon elfogadott és tenyésztett lófajták egy-egy kiemelt, egyedi példányának fotó- illetve grafikai sorozatban való megörökítése. Egységes, művészi színvonalú, az utókor számára is jól használható, bárhol, bármikor kiállítható dokumentáció létrehozása.

Képeikkel szeretnék megmutatni a lovak valóság mögött rejlő letisztult szépségét. Őseiktől örökölt vad, de mégis engedelmes lényüket. Az emberhez oly közel álló, különleges állatoknak a spirituális valóját.

A lovak nem csak a fotósok körében népszerű témaválasztás. Ábrázolásuk a különböző művészetek területén is örök marad. Szépségük elvitathatatlan, ősi erejük és kisugárzásuk megkérdőjelezhetetlen. Minden tekintetben egyetemes erővel bírnak, egyetlen más állatnak sincs ennyire kiterjedt kultúrája.

Közös munkájukat, terveiket nagymértékben segítik Anikó grafikával, fotózással, marketinggel és lótenyésztéssel kapcsolatos tanulmányai, melyeket hazánk vezető iskoláiban végzett.

lovasgrafika.

Feri 105

 

Lovasgrafika.hu
Lovasgrafika.hu

 

Markolt György

 1951-ben született Kiskunfélegyházán, ahol 14 éves koráig lakott. Onnan ered a lovak iránti vonzalma is. Az itt kiállított korábbi munkája („Lófej”) kövét is egy félegyházi patkoló kovácstól kapta azzal a megkötéssel, hogy lovat faragjon belőle. Későbbi szobraiban is többször visszaköszönt a ló témája. A ráckevei János vitéz domborművein legalább öt lovas figurát ábrázoló kép van. Harminc éve Csobánkán él családjával.

 

 

Markolt György

Markolt György

Markolt György

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Markolt György

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Markovics Gábor

 

Markovics Gábor

 

 

 

Müller Árpád

1974 és 1979 között a Képző- és Iparművészeti Gimnázium tanulója volt. 1980-ban már képzőművészeti főiskolásként nyerte első díját, a Domanovszky-díjat egy önarcképpel. 1985-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Főiskolán. 1985 és 1988 között az Akadémia Művészképzőben folytatta tanulmányait, ahol mesterei Csohány Kálmán és Gerzson Pál voltak. 1988-ban az Egyesült Államokban világösztöndíjas volt. Ekkor már számos önálló kiállítása volt Magyarországon, az NSZK-ban, Ausztriában, Hollandiában és az Egyesült Államokban. 2000-ben Salus-díjat kapott a német újraegyesítés tizedik évfordulójára kiírt pályazaton, Megvalósult álom című művével. A 2000-es évek elején állandó kiállítása volt Budapesten a Pannónia utcai ARTEL-, és a Váci utcai ARTEN galériákban. 2006. június 8-ról 9-re virradóra hirtelen hunyt el.

Kezdetben mestere hatása erőteljesen érződött munkáin, a színfelületek megdolgozása, az egyes színfelületek széleinek szivárványszerűen irizáló kontúrozása, a világos, élénk, tiszta színek használata. Ez a hatás későbbi munkáiban is visszatért. Az 1980-as évek közepén kompozíciói erősen konstruktívak és egyre erősebben elvontak lettek, az 1990-es években viszont a figuralitás került képein előtérbe. Egy-egy kép erejéig visszatért az elvont kompozíciókhoz, néha az absztrakt expresszionizmus vagy a színmezős festészet formai megoldásig jutva. Figurális rézmetszeteket is készített.

Luca 340

 

 

Németh András

Grafikus. Budapesten született. Művészeti tanulmányait Budapesten, a Képző- és Iparművészeti Gimnáziumban kezdte meg, majd 1961-66 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola sokszorosító grafikai szakán tanári diplomával végzett. Mesterei: Fónyi Géza, Ék Sándor. Ösztöndíjasként a békéscsabai Kner nyomdában szerzett gyakorlatot, Nyugat- és Kelet-Európában járt tanulmányúton. 1968-79 között rendszeres résztvevő a hazai és külhoni kollektív tárlatokon, országos kiállításokon, elsősorban Szegeden (Nyári Tárlat), Hódmezővásárhelyen (Őszi Tárlat), a Csepel Galériában, a Stúdió bemutatkozásain. Elsősorban fa-, az utóbbi két évtizedben színes linómetszeteket készít, főként illusztrációs célzattal. Gyakori témája: természetességében is különöset sugalló állatfigura (pulyka, tyúk), növényi forma (torma). Reklámgrafikával is foglalkozik.

Nagyméretű lovas képei fémjelezték kiállításunkat

Németh AndrásNémeth András

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

     Pálinkás Anna

Gyermekkora óta a rajz és a lovak szerelmese, így nem csoda, hogy munkái fő témája a LÓ.

Általános iskolás kora óta rendszeresen rajzol, a gimnáziumot rajz tagozaton végezte, majd felsőfokú tanulmányait rajztanári szakon folytatta.

Műveiben főleg az általa látott, átélt események, érzések jelennek meg – leggyakrabban lovak és az ő közelségük, a velük kapcsolatos élmények. Alkotásai nagy része grafika, de megtalálhatók köztük por- és olajpasztell képek is. A rajzeszköz pedig a ceruza, szén, por- és olajpasztell, fekete és fehér pittkréta.

Első nagy sikerű kiállítására 2013 elején került sor Budapesten a Fővárosi Művelődési Házban, ezt követte a második Balatongyörökön, mindkettő „Lovak és Mások” címmel.

Pálinkás Anna

Pálinkás Anna

 

 

 

 

Somogyi György

Egyes szám első személyben:

Jobb híján – amíg kitalálom, hogy „mi leszek, ha nagy leszek”-, ideiglenesen kezdtem el gyermekkori hobbimmal, a fotózással foglalkozni.

Végigjártam a létra minden fokát: szülőfalum tipikusan kisfalusi fényképész műterméből indulva, a több munkatársat is foglalkoztató műteremhálózatig a szakma szinte minden szakterületét kipróbáltam.

Az ezredforduló környékén – az egykori legenda – a KORMORÁN színpadfényeivel párhuzamosan a „világot jelentő deszkák” irányába fordult fényképezőgépem keresője: magazin címlapfotók, hanglemez és könyvborítók és szinte megszámlálhatatlan művészportré…

… és amíg kitalálom, hogy „mi leszek, ha nagy leszek”-, addig is kutatom és dokumentálom múltunk legendáit; hagyományaink őrzőit; páratlan történelmünk hagyatékét, ember és ló kapcsolatát.

Kitétel talán csak egy van:   Alkotni és őrizni kompromisszumok nélkül, szigorúan az utókor számára!

Somogyi György

Somogyi György

Somogyi György

 

Elena Sudak

 Elena Sudak orosz származású, életvidám és sugárzó fiatal nő. Tíz éve él Magyarországon, előbb Budapesten dolgozott, majd kislánya születése után férjével egy tanyára költöztek Bács-Kiskun megyébe. A lovak lassan tíz éve aktív részei az életének, de a kötődés már gyermekkora óta megvan. Tereplovasként kezdte, ma pedig rendszerese lovaglóórákat vesz a közeli lovardában. Számára a lovaglás és az alkotás során megáll az idő.

Ugyanis Elena imád megalkotni dolgokat.  Arról híres, hogy bármiből képes csinálni „valamit” – újrahasznosít illetve természetes anyagokkal dolgozik. A drótlovak házuk nádtetőzése után csöppentek az életébe, egyszerűen csak úgy „megtörténtek”: rengeteg maradék drót darabka hevert szerteszét a munka után, ő meg csak szedegette és szedegette, közben pedig csavargatni, formálni kezdte őket… Azóta is aktívan fejleszti magát, tanulmányozza a lovak anatómiáját, viselkedését, mozgását és interakcióit – a munkái pedig az álló lovakból egyszerre „megmozdultak”, és azóta egyre élénkebb, parádésabb mozdulatokba formálódnak.

A fém ménes pedig egyre gyarapszik. Elena jövőbeni tervei közt egy életnagyságú drót ló megalkotása, valamint egy művészi trófea elkészítése is szerepel.

 

Elena SudakElena SudakElena SudakElena Sudak

Elena Sudak

 

 

 

Urbán Gábor

1946-ban született Szabadkán. Már fiatal korában elkötelezte magát a képzőművészet mellett. Festészeti tanulmányait 1964-ben kezdte meg az újvidéki főiskolán, majd később Balázs G. Árpád festőművész tanítványa lett.

Folyamatosan dolgozik és kiállít – a művészi alkotás hivatása és választott létformája.

Több mint négy évtizede aktívan részt vesz a képzőművészeti életben.
1994-ben alapító tagja volt a Pegasus Art Galériának.

Folyamatosan kiállító művész. Korábban önálló kiállításai voltak Szabadkán, Zentán, Horgoson, Kanizsán, Újvidéken, Eszéken, Zomborban, Szegeden, Budapesten, Gödöllőn, Bécsben, New Yorkban és Wallingfordban (USA).  2009-ben meghívást kapott a Florence Biennale-ra (Firenze)

Lírai alkat. Képein mély humánum és emberszeretet tükröződik. Gyakran fest versillusztrációkat. 1985-ben Kosztolányi Dezső. 1986-ban Nagy László verseit illusztrálta. 1998-ban a Baross Gábor megjelenítése a magyar képzőművészetben és az Akt a képzőművészetben címeket viselő kiállítások adtak számára festői illusztratív feladatokat.

Urbán Gábor a kilencvenes évek elején megtagadta részvételét a délszláv háborúban, ezért el kellett hagynia hazáját. Családjával együtt Budapestre költözött. Évekig élt és alkotott Stari Gradban, Hvar szigetén, Dalmáciában.

„Festményein sok esetben a szürrealisztikus álomvilág elevenedik meg.
Szimbolikus ábrázolásmódja hagyományos festői technikával párosul.
Megfestett már jónéhány szakrális témájú képet, valamint több templomi faliképet ‘al secco’ technikával. Monotípiával is foglalkozik.
Művészetének legfőbb ihletői és tárgyai: a görög mitológia és mondavilág alakjai a borászat gazdag és változatos tematikája, a zenészek, hangszerek világa és nem utolsósorban a lovak.

Figurális festészete, eleven színvilága, az alkotásait tápláló élményanyaga művészivé válását, legfogékonyabb éveit meghatározó közeg. A tárgyi világ által felkeltett emlékképekkel és képzetekkel, képzettársításokkal dolgozik, ez utóbbiban közvetlenül az emberi figura a főszereplő. Képein eltávolítja magától a sivár világot, és harcol az emberi lét metafizikus magánya ellen. A humanizált értékeket keresi.”

Urbán Gábor

Luca 076

Urbán Gábor

Urbán Gábor

 

 

Z. Szabó Zoltán

 1968-ban született Budapesten. Felsőfokú tanulmányait ugyancsak Budapesten, a Képzőművészeti Főiskolán (1987-’91), valamint a Képzőművészeti Főiskola Mesterképző Tagozatán (1991-’94) folytatta. 1994-ben megkapta a Katona Kiss Ferenc Művészeti Ösztöndíjat.

1991-től a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének tagja.
2004 óta az Egyetemes Magyar Képzőművészeti Egyesület (Stockholm) tagja.
1993 óta sok önálló kiállítása volt Magyarországon, Németországban, Svédországban és Ausztriában, valamint számos csoportos kiállításon vett részt műveivel.

Munkái megtalálhatók Ausztria, Franciaország, Németország, Hollandia, Finnország, Amerika, Olaszország magángyűjtőinél, valamint Magyarországon magán- és közgyűjteményekben.

Munkáiban ritkán jelennek meg a lovak, de akkor beépíti őket sajátos művészi világába és ad nekik új értelmezést.

 ———————————————————————————

Aperianov Zakariás “ereklyéi” a Kincsem parkból

A legendás Imperiál trénere, Aperianov Zakariás a magyar lovassport egyik legkiemelkedőbb alakja. Pályafutását lovászfiúként kezdte Alagon, gróf Pejacsevich János istállójában 1939. augusztus 10-én, 12 éves korában. A kis Aperianov tehetséges volt, mellette igyekvő és szorgalmas is, így hamar beteljesült számára minden lovászgyerek nagy álma: versenyben lovagolhatott. 1941-ben debütált Daru nyergében, az első győzelmét Caracallával aratta ’43-ban. Rövid lovas pályafutása során harminchárom versenyt nyert, ami, figyelembe véve a korabeli erős konkurenciát, elismerésre méltó teljesítmény. Ám hamar utolérte őt a zsokék átka, a testsúlygyarapodás. Amikor már a testet, lelket gyötrő koplalás sem segített, abbahagyta a versenylovaglást, s különböző istállóknál lovászként, abrakmesterként hasznosította Pejacsevich gróftól kapott ismereteit. 
Fiatalon, huszonhat évesen lett idomár, ami nagy szó volt abban az időben, mert a szakmai elitbe csak sokat tapasztalt, kipróbált szaktekintélyek kerülhettek be. Tíz év kemény idomári munka nyomán született meg az első s azóta is felülmúlhatatlan, nagy siker. Ha Aperianov csak a legendás Imperiált trenírozta volna, akkor is történelmet ír. Imperiál csikó korában nem kellett az élidomároknak. Túl robosztusnak, nyersnek, durvának tartották, idegenkedtek „fehér harisnyás” lábaitól, hókás homlokától. Aperianovot nem zavarták a hippológiai közhelyek. Idomári lelkiismeretességének és a lovasoknak, Németh Ferencnek, olykor Gelics Mihálynak köszönhetően, 1962-ben, a kétéves Imperiál olyan diadalútra lépett, amire az egész világ felfigyelt. Itthon nem egyszerűen verhetetlen, megközelíthetetlen volt, de külföldön is többnyire csak a farát nézték. Huszonöt futás, húsz győzelem (köztük a magyar és az osztrák Derby), két második hely, mindössze három helyezetlen futás, ez Imperiál káprázatos pályafutásának mérlege. (Amit később apaménként produkált, szintén világraszóló teljesítmény.) 
Ám Aperianov Zakariás Imperiál nélkül is minden idők legnagyobb idomárja lenne. Lovai tizenhét Derbyt, több mint száztíz tenyész-, rendszeresített és kiemelt versenyt nyertek.

Aperianov Zakariás már hetvenöt éve szolgálja töretlen hittel és alázattal a magyar lóversenyzés ügyét.


Aperianov ZakariásAperianov Zakariás
Aperianov